A Spiller 2000 Kft. vezetősége már a kezdetektől szívén viseli a forgácsoló szakma iránt érdeklődő fiatalok képzését. Gyakorlati képzőhelyként, megannyi ifjú diáknak adták már át szakmai tudásukat, és büszkék rá, hogy egykori tanulóik közül többen mai is a Spilleres csapat oszlopos tagjai. 

Az „első fecske” volt közülük Tóth András ügyvezető, aki egykor inasként került édesapja, a cég alapító, Tóth József műhelyébe. A szakmai tudás mellett édesapjától a cégvezetés fortélyait is elleste, így ma már önállóan vezeti a zalaegerszegi családi vállalkozást. András pár éve szakoktatói képesítést is szerzett és édesapaként „felhasználói” oldalról is érintett az oktatás helyzetében. Riportunkban arra kerestük vele a választ, hogy a jelenlegi oktatási helyzetben mi lehet a sikeres tanulóképzés titka, mivel nyerhetőek meg a fiatalok a forgácsoló szakmának. 

Mióta foglalkoztok tanulókkal a Spillernél?

Ahogy a felvezetőben is említetted a kezdetek óta foglalkozunk tanulókkal. Apukám szakoktatóként dolgozott az ipari iskolában, így egyértelmű volt, hogy a saját cégében is fogad inasokat. A cég 30 évre visszatekintő múltja alatt mindvégig jó kapcsolatot ápoltunk a szakiskolával, képzőhelyekkel és a kamarával is, így szinte minden évben érkeztek hozzánk tanulók. Büszke vagyok rá, hogy sokan közülük ma is a munkatársaink, akik pedig máshol folytatták a szakmai pályafutásukat, bízom benne, hogy használható tudást szereztek nálunk!

Ennyi év alatt mi változott a tanulóképzésben? 

Szinte minden! (nevet) Bár a kormány döntéseket hozott és lépéseket tett arra az utóbbi években, hogy a fiatalokat visszacsábítása a „kétkezi” szakmákhoz, úgy érzem, ez már későn történt. A gyerekek évekig hallgatták, hogy csak a diplomás ember érhet el sikereket, kaphat jól fizető állásokat. Az érettségi, a szakmai vizsga és tudás is elértéktelenedett. Jelenleg magasabb ösztöndíjakkal igyekeznek a szakmai képzések felé terelni a tanulókat. Emellett azonban – mint az oktatás egészében – a szakképzések esetében is fontos lenne felülvizsgálni a tananyagot és az alkalmazott módszereket, és a most iskolás Z és Alfa generáció tagjainak is befogadhatóvá, feldolgozhatóvá tenni a tananyagot, és digitális eszközökkel, de legfőképp az érintett gyerekek bevonásával interaktívvá tenni annak elsajátítását. 

A reform gondolatok után a száraz tényeknél maradva, jelenleg a forgácsolókat két formában képzik. 8. osztály után a középiskolai képzés során, illetve az érettségit követően kétéves képzés során. Mindkét képzési forma esetében van szakmai gyakorlat, ehhez tudunk mi a cégnél gyakorlati helyszínt biztosítani. 

Mi a tapasztalatotok, melyik képzési forma a szerencsésebb? 

Mindkét képzési forma lehet jó, de sok múlik a tanulón is. Aki motivált, bejár az órákra és a gyakorlatot sem hanyagolja el, az iskolaévek alatt is releváns szakmai tudást szerezhet, ami alapján el tudja dönteni, hogy a CNC eszterga mellett látja-e a jövőjét. 

Mit nyújt a Spiller 2000 Kft., mint gyakorlati képzőhely a fiataloknak? 

Gyakorlati képzőhelyként a forgácsolók szakmai gyakorlati oktatásában rendelkezünk a legnagyobb tapasztalattal. Kiváló szakembereink, türelmes és tapasztalt oktatóink garanciát jelentenek arra, hogy a minket választók használható tudáshoz jussanak. Az évek során folyamatosan fejlődő gépparkunk lehetővé teszi, hogy a tanulók - a hagyományos esztergáktól a CNC vezérelt megmunkálóközpontokig – sokféle gép kezelésében kipróbálják tudásukat és ezáltal sokféle munkába nyerjenek betekintést. 

Újdonság, hogy műszakvezetői kezdeményezésre szakmai tudásunkat mentor programunk keretében hangoltuk össze a szakmai vizsgakövetelményekkel. Illetve az érintett vezetőkkel úgy döntöttünk, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően a tanévenkénti 4-6 fő helyett 2 tanulót fogadunk. Nem titkolt szándékunk, hogy amennyiben mindkét oldal (a tanuló és az oktató, szakmai vezető) is úgy látja, akkor őket a továbbiakban is szívesen látjuk csapatunkban. 

A cég fő tevékenységéből és az általad elmondottakból is egyértelmű, hogy a forgácsolók képzésére nagy hangsúlyt fektettek. Más területre is tudtok, vagy szeretnétek gyakornokokat fogadni?  

Igen. A tavalyi év során már egy pénzügyi területen tanuló hallgatót is fogadtunk gyakorlatra. Az Ő mentora a pénzügyes kolléganőnk volt. Örülnék neki, ha az idei tanévben is lenne irodai gyakornokunk, hiszen sokféle területen – pénzügy, HR, marketing, beszerzés és logisztika – rendelkezünk már olyan szakmai tapasztalattal, amivel segíthetjük egy-egy hallgató szakmai jövőjét.

Elkötelezett minőségbiztosítási csapatunk esetében is elérkezettnek látom az időt, hogy az évek során elsajátított szakmai tudásukkal egy mechatronikai mérnök hallgatót segítsenek. Arra már volt példa, hogy diploma előtt álló kollégát, kollégákat vettünk fel a csapatba, közülük van, aki most is velünk dolgozik. Itt az ideje, hogy ezen a területen is kézbe vegyük gyakornoki képzést. 

Ezek nagyon átgondolt tervek a szeptemberben induló tanévre. Bízom benne, hogy sikerül megvalósítanotok! Joggal merülhet fel azonban munkatársaitokban a kérdés, hogy miért jó, ha a stagnáló, alacsony megrendelési állomány mellett, az elbocsátások ellenére gyakornokok formájában, új embereket szeretnétek behozni a cégbe?

Jogosan felmerülő kérdés ez. Fontos azonban két dolgot tisztázni: az egyik, hogy a jelenlegi helyzet ellenére, - vagy éppen azért -nekem ügyvezetőként a cég hosszútávú jövőjét is szem előtt kell tartanom. Amikor újra fellendülő ágba kerülünk, szükségünk lesz képzett szakemberekre. Csúnyán fogalmazva a legkifizetődőbb, ha őket mi neveljük ki magunknak. A másik pedig, hogy nem titok, hogy a tanulóképzésért adókedvezményt kap a cég, amely a jelenlegi helyzetben segítséget jelent vállalkozásunknak. 

Köszönöm az őszinte válaszodat erre a kényes kérdésre! Utolsó kérdésként: Ha most lennél tanuló, újra a forgácsoló szakmát választanád-e hivatásodnak? 

Ó, micsoda kérdés! (nevet) Nem titkolom, hogy annak idején azért álltam be Apukám műhelyébe, mert logikus és kényelmes döntés volt. Akkoriban nem is volt ritkaság az apáról, fiúra szálló, generációkon átívelő cég elképzelése.  Hogy a mai eszemmel is így döntenék-e? Szerintem igen, mert bár szigorúan nézve én már inkább cégvezető, mint esztergályos vagyok, úgy gondolom, hogy van abban valami varázslat, amikor egy darab fém, egy fontos eszköz alkatrészévé válik a megmunkálás során.